Talpas tál

Főoldal

Vissza

Talpas tál

Cikkünkben egy talpas tál elkészítését mutatjuk be. Mivel a tál formája és méretei nem teszik lehetővé az egy darabból történő kiesztergálást, ezért három különböző alkotórészből állítjuk össze.

Tálunk három részből fog állni, talpból, szárból és magából a tálból. Az első darab maga a tál lesz. A munkát úgy kezdem, hogy egy megfelelő méretűre kikanyarított korongot síktárcsára fogok fel, amit lenagyolok majd kialakítom a tál külső formáját. A talpat és a tálat egy szár köti össze, amit csappal rögzítek mindkét elemhez. Ezért a tál aljába el kell készítenem a csap fészkét. Ebbe a fészekbe fogom beragasztani a száron kiképzett csapot. A fészek és a csap méretét úgy válasszuk meg, hogy elég erős kötést biztosítson a szárral, de ne vegyen el sokat a tál anyagának vastagságából, mert azt még ki is kell mélyítenünk. Esetünkben a csap átmérője 25 mm, hossza pedig 6 mm lesz. Tehát a tál alján a csap fészkét is ennek megfelelően esztergálom ki.

Miután ezzel megvagyok, a tálat leveszem a síktárcsáról és a csapfészeknél fogva eszterga tokmányba fogom. (Akinek nincs tokmánya az egyszerűen puhafából esztergálhat egy felfogót. Olyképpen, hogy egy puhafa korongot síktárcsára felfogva abból egy a fészek méretének megfelelő csapot alakít ki, amire a tálat a fészeknél fogva felerősíti. Ügyelni kell rá, hogy a csap szoruljon a fészekben. Az így elkészített felfogó alkalmatosságot ezután egy fadarabbal beütögetjük a tálon kialakított fészekbe, vagy egyenesen a gépen a szegnyereggel (a csúcsot eltávolítva) belesajtoljuk). Ezután az így felfogot tálnak kiesztergálom a belsejét. A tál mélységét folyamatosan ellenőrizzük, hogy a csapfészeknél nehogy túlságosan elvékonyítsuk, vagy átszakítsuk az alját. Ezután az elkészült tálrészt készre csiszolom. A csiszolást 80 -150-es csiszolópapírral kezdem, majd egyre finomabbal folytatom, a végén pedig 360-assal fejezem be. A tál fő részével elkészültem, tehát azt leveszem a gépről és egyenlőre félreteszem. Következik a tál talpa. Egy ugyancsak megfelelő méretűre szabott korongot síktárcsára felfogva kialakítom a talp formáját, majd itt is

elkészítek egy ogyanolyan fészket, amilyet a tál aljába is csináltam. Mivel itt az anyag vastagsága megengedi, valamivel mélyebbre esztergálom a fészket. Ezután a félkész talpat megcsiszolom, majd a síktárcsáról levéve tokmányba fogom a csapfészeknél fogva, hogy készre esztergáljam az alját. A talp alsó részét érdemes egy kissé homorúra kiképezni, mert így biztosan nem fog billegni.
A talp is elkészült, egyelőre ezt is félreteszem.
Az utolsó darab a szár, amely a talpat és a tálat összeköti.
Ezt a darabot egyszerű hosszesztergálással készítem el. Egy négyzet keresztmetszető hasáb éleit lefaragom és két csúcs közé fogva hengeresre esztergálom, majd ezután kialakítom a végleges formáját. A két végére megesztergálom azokat a csapokat, amelyek számára a fészkeket a talpban és a tál aljában elkészítettem. Az alsó

csap (tehát, amelyik a talpba csatlakozik) fölötti részt egy kissé nagyobb átmérőjűre hagyom, mert a szárat a talpba ragasztva ezt a részt hozzáigazítom a talphoz. Ezután a már összeragasztott talpat és szárat mégegyszer átcsiszolom, annak érdekében, hogy a talp és a szár közötti átmenet sima legyen.

A következő lépés, hogy a tálban kialakított fészekbe a kész talpat beragasztom. A ragasztó megkötése után pedig elvégzem a felület-kezelést. A tálgy tölgyből készült, ezért úgy gondoltam, hogy egy kis mahagóni páccal kissé sötétebb tónusúvá teszem. Ezt a fajta szeszes pácot még sosem használtam tölgyfán, de a bizalom jegyében, próba nélkül, szépen lekentem az egészet. Majd száradás után jött a nagy meglepetés, ugyanis az egész tál babarózsaszínben pompázott. Némi fejvakargatás után, mivel úgy gondoltam, sokat már nem ronthatok rajta, az egészet átcsiszoltam és lekentem olajjal. Szerencsére a babarózsaszínt sikerült eltünteni.